Lélekerősítés az utolsó hétre – az én történetem

A menyasszonyok legszörnyűbb rémálma, ha a hónapok, esetleg évek óta tervezett esküvőjük egyes részei közvetlenül a nagy nap előtt kudarcba fulladnak a lehetetlen időjárási viszonyok, betegség vagy nem várt események miatt. Sokszor meséltem már el a történetemet esküvői fórumokon menyasszonyoknak, akik teljesen kétségbe estek az utolsó héten. Velem a legutolsó héten sok minden megtörtént, ami egy menyasszony rémálmaiban jöhet csak elő. Szeretném veletek is megosztani, hogy pozitív, lelkesítő példaként álljak arra nézve, hogy a legkilátástalanabb helyzet is átfordul. Mert átfordul!

Mindenféle túlzásoktól mentesen így nézett ki az esküvőm hete:

Hétfő:

Sikerül teljesen lebetegedni: ágy, forró tea, gyógyszerek

Kedd:

Állapotom egyre romlik. Irány a fül-orr gégészet, ahol arcüreg röntgenre küldenek. Az orvosok semmivel nem tudnak biztatni a hét további részével kapcsolatban – valószínűleg vírusos megbetegedés: semmit nem tehetnek az ügy érdekében. Ekkor azonban még nem voltam azzal tisztában, hogy viszontagságok terén ez még csak a kezdet.

Szerda:

Lemondják a menyasszonyi autót. A tulaj úgy rendelkezett, hogy szombatra mégsem szeretné odaadni az autót. Eszeveszett honlapböngészés, őrült telefonálás veszi kezdetét, közben átkozom magunkat, hogy miért kellett mindent magunknak megszervezni.

Ekkor újra csörög a telefon: hív az énekes, akit a szertartásra rendeltünk, hogy néhány szerelmes dallal dobják fel a polgári szertartást. Pár mondatban elmeséli, hogy a kolléganője, akit a duettekhez kért fel, nem ér rá aznap, és úgy gondolja, hogy akkor ő sem jön…

Ekkor már teljes pánikban átkozódtunk, hogy miért nem esküvőszervezővel dolgozunk, az ilyen esetekben vesződne inkább ő az ilyesmivel, amíg én otthon gyógyulok! Láttuk, hogy halandó pár mivoltunkban teljesen reménytelen 2 nap alatt énekest találni, így őrült gépi-zene válogatásba kezdtünk.

Csütörtök:

Megyek a beszegett ruhámért és az egyéb kiegészítőkért, amikor az alábbival szembesítenek a szalonban: sajnos nem vitték vissza a lefoglalt fátylat, így másikat kellene választanom az épp adott kínálatból. Gondolom, mondanom sem kell, hogy kettő fátyol passzolt egyáltalán színben a ruhámhoz, sok választásom nem maradt: elhoztam az egyiket.

Péntek:

Még mindig nincs egy deka hangom se, komoly szorongások törnek rám az IGEN kimondásának képességét illetően. Mindenféle gyógymóddal kúrálom magam másnapra. A család komolyan aggódni kezd, hogyan fogom végigcsinálni a nagy napot.

Azt hittem, ennél rosszabb tényleg nem történhet, de ekkor jött az igazi fekete leves: lemondja a szertartás helyszín. Az eredeti terv az volt, hogy teszünk hajóval egy nagy kört a Balatonon és a magyar tenger közepén a naplementében egybekelünk. B-tervként megállapodtunk (mert ugye mindig szükség van B-tervre!), hogy rossz idő esetén a hajó álló hajóként funkcionál majd, és ott bent tartjuk meg a polgári szertartást, eldobom a csokromat, stb. Igen ám, de C-tervvel nem készültünk! Péntek délután azt a hírt kaptuk a hajó-meteorológiától, hogy akkora vihart várnak aznap délutánra, hogy maga a kikötő megközelíthetetlen lesz. A foglalót is visszakapjuk, csak SOS-ben tegyük át az esküvőt a polgármesteri hivatalba. A hivatal beleegyezett ebbe azzal a feltétellel, hogy 4 helyett 5-kor tudunk kezdeni, és a rövid fogadásra megrendelt már-már kereskedelmi mennyiséget megközelítő aprósütit tegyük, ahová szeretnénk, de oda nem vihetjük be. Ennek szellemében inkább a kivárást választottam, és reménykedtem valami hatalmas csodában.

Lehetetlen lenne megfogalmazni, hogyan telt az aznap délután. Valóban, minden összeesküdött az én menyegzőm ellen? Az nem lehet, hogy ennyi munka pár pillanat alatt füstbe menjen! Mi tegyünk? Végighívjuk az összes vendéget, hogy változik az időpont és a helyszín? Végleg le kell tennem a balatoni hajós álomesküvőről? Ráadásul mindezt legyengülve, betegen kell végig csinálnom?

INNEN SZÉP NYERNI!!!

Szombat reggelre virradóan köszörülöm a torkomat – semmi. Fújnám az orromat – semmi. Örömmel konstatáltam, hogy teljesen egészséges vagyok!!! A hangom visszatért, és végre nem fáj semmim, és ezzel az energiamennyiséggel egy falat le tudnék bontani puszta kézzel! Hiába a boldogság és az adrenalin hihetetlen dolgokra képes!

Teljes lelki nyugalommal szemléltem a párkányra hulló kövér esőcseppeket, és csak a nagy pillanat járt a fejemben – annak ellenére, hogy akkor még nem tudtam, hogy hol és mikor lesz az esküvőm. A dekoratőrök már 10 óra előtt szerették volna elkezdeni a munkát, csakhogy nem tudtuk megmondani nekik, hogy a hajót vagy a házasságkötő termet kezdjék díszíteni.

10 órakor aztán hihetetlen fordulat állt be az eseményekben: azt a hírt kaptuk a meteorológiáról, hogy délutánra valószínűleg elcsitul a vihar, és ha szerencsék van, a hajó még akár ki is futhat a vízre.

A fodrásztól a legnagyobb méretű esernyővel jöttem el, de legalább a helyszín és az időpont biztos volt. Mire a fotós és a filmes megérkezett, már az eső is kezdett elállni. Felváltva ujjongtak a vihar utáni megismételhetetlen fényviszonyok miatt. Azóta én is rájöttem, az alábbi felvétel soha nem készült volna el, ha mindez nem így történik:

A választott fátyol tökéletesen állt a ruhához. Menyasszonyi fehér autó helyett egy egész limuzint kaptunk ajándékba (ha nem is a sorstól de a családoktól mindenképpen a sok viszontagságért cserébe)! Sikerült kihajózni is!

Sikerült teljes egészében megvalósítani az ÁLOMESKÜVŐT, ami után mindenki úgy gratulált, hogy „magasra tettétek a lécet”. Mert ebből az egész rettenetből a násznép semmit sem vett észre! Sőt, sokan most fogják elolvasni, mi is zajlott ott valójában.

Kedves Menyasszonyok! Semmi ok a pánikra, ha az esküvő hetében minden a feje tetejére áll, cudar időjárást jósolnak, napokkal előtte betegek vagytok, esetleg lemondják a szolgáltatásokat.

Sokan intézik hozzám a kérdést: Megérte mindezzel a sok viszontagsággal együtt is? Hát megérte! Ezek szerint az álomesküvők így kezdődnek… Minden JÓ, HA A VÉGE JÓ!

Ha vannak még kérdéseid a témában, tanácsot szeretnél kérni, vagy segítségre lenne szükséges az esküvőd megszervezésében, vedd fel velünk a kapcsolatot!

Konzultálok az esküvőszervezővel